Forgattál már igazi filmre?
A Képköznapok alkotótábor keretein belül egy csapatnak lehetősége lesz a filmjét super8-as technikára elkészíteni. Megfelelő forgatókönyvvel pályázhattok, a legjobbnak ítélt film fekete-fehérben super8-asra készülhet el.
A jelentkezési lap letölthető itt.
További információ
Arató Péter
Telefon: 20/ 349-7517
E-mail: apepee@freemail.hu
Egy kis ízelítő:
A királylány szerelme
A Képköznapok 2007 táborban elkészült super8-as film
Gyakorlati tanácsok az előkészületekhez
Kicsit más gondolkodásmódot igényel – ha egyáltalán a filmezésben lehet megszokott vonalról beszélni –, ha valóban filmre dolgoztok. Hogy miért? Mert minden egyes képkocka mögött érezhető felelősség van, a nyersanyagnak ára van, a beállítások itt nem automatikusak, a snittek nem lehetnek végtelen hosszúak, és mivel másodpercenként huszonnégy kocka pereg, ez a felelősség egy más hozzáállást igényel, már az ötleteléstől és forgatókönyvírástól fogva. Nem meghatározni akarom, hogy hogyan dolgozzatok, csupán az anyagnak járó tisztelettől vezérelve, értékes filmek elkészülésében szeretnék segíteni.
Forgatókönyv-ötletelés
Túlforgatás nélkül nincs film. A digitális filmezés nagyon kényelmes, kényre- kedvre használható, a vágóprogramban egy folyamot látsz, filmre rögzítve a túlforgatás bizony komoly pénzben mérhető. Nyilván nem a super8-as párezres ára (A Kodak nyersanyag 6000 forint 2 és fél perc anyagra!) fogja a falhoz vágni a profikat, de diákzsebbel mérve pár méter anyag is hiányozhat később (pl.: hiányzik majd a stáblista, ugye?).
Próbáljátok tehát a túlforgatást a lehető legkisebbre csökkenteni.
- Az olyan snitteket, amik megtervezhetők, akár másodperc hosszúsággal írjátok fel, instrukciókkal a szereplőknek, az operatőrnek stb.
- A próbálósabb snittekre számolni kell némi veszteséget (pl.: ugorjon le a macska a tetőről).
- Folyamatosan írjátok össze, hogy hány percnyi nyersanyag ment eddig el, forgatókönyv szerint.
- Ha minden megvan (és a stáblistának is számoltatok anyagot), számoljatok rá 30%-ot, ez amolyan biztonsági korlát, elég biztonságos, ha ügyesek vagytok, 10 alá lehet szorítani (azt meg szeretik a producerek).
Ha spóroltok a nyersanyagon, spóroltok az utómunkán is, ugyanis itt minden snitt kézzel fogható lesz, ha sok a blank, vagy a nem használt, azt mindig át kell pörgetni, át kell nézni, stb.
ROMET
super8-as burleszk 2006-ból. :)
Forgatás
Forgatás alatt sem a megszokott "nyomjad’azt’vegyük" elv lesz az érvényes. Egy-egy jelenetet többször, kamerával, fényekkel el kell próbálni, hogyha élesbe megy, minél kevesebb baki legyen. A kamerát időnként többen is kezelik, mivel semmi sem automata, sokszor kell segéd, aki az élességet, a kivágást, vagy a rekeszt állítja, minél többen dolgoznak együtt, annál nagyobb a hibalehetőség, ezért mindenki figyeljen oda (és mindig legyen kávészünet!).
A film egy másik tulajdonsága, hogy rengeteg fényt igényel. Napfényen jól, naplementében is szépen, de belsőkben már alig, vagy inkább nem használható, hacsak nem világítotok. Csak példaképp, egy 3m x 3m-es teret 3000 W-nyi reflektor éppen hogy bevilágít, és akkor csak egy snassz főfény-derítőfény elrendezést használtok.
Utómunka
Előhíváskor a film kézi tankba kerül, ez azt jelenti, hogy minden processzus kézzel zajlik, ennek következménye, hogy kisebb fényerőcsúszás és kontrasztkülönbség adódhat előhívás után, azaz nem professzionális laborálásról van szó! A film ráadásul a kazettás fűzés és a tankfűzés miatt jobban karcos, mint a profibb anyagok, szemcsézete is kissé erősebb.
Vágás történhet digitalizálás után is, mivel nincs rendelkezésünkre a táborban filmszkenner, kamerás digitalizálást végzünk, ami erős minőségromlással jár, ezért nem ajánlom. Izgalmasabb, ha ollóval és ragasztóval, snittről snittre, a saját kezetekben készül el a film, ebben egy félprofi vágóprés és egy nagyító és egy olló lesz a segítségetekre, illetve megfelelő háttérzene.
Hang nincs. A super8 alapvetően néma, utóhangosítás ma már csak digitálisan kivitelezhető könnyedén, ami a képminőség romlás miatt macerás, s talán az egy hetes tábor ideje alatt el sem készülhetne.
Félreértés ne essen, semmiképpen sem kötelező módszert írok le, csupán a csekély tapasztalataimat próbálom demonstrálni, a lényeg úgyis a végeredmény, ő beszél, én hallgatok.